crivát (criváturi),
s.n. –
Pat. – Var.
crevat. Mr.
crivat, megl.
crivét. Ngr. ϰρεββάτι (Cihac, II, 652; Meyer 205; Sandfeld 18), cf. tc.
kerevet,
alb., bg., sb.
krevet (
sec. XVIII, cf. Vasmer,
Gr., 84),
rus.
krovatĭ, mag.
kerevet, it.
grabato (Battisti, III, 1851), fr.
grabat. Mai
ales în Mold.